Isten a király [antikvár]

75. zsoltár 75. zsoltár Mit tegyünk, ha bajban vagyunk? Van a földön baj bőven! Ha csak egy évtized történéseibe belegondo-limk, mennyi borzalmas háború, gyilkosság, atomkísérlet, járványok és gyor- N san teijedö különleges betegségek. És az egyéni életben is mennyi baj van! jíj Valaki elindul épen, egészségesen, hogy a családért dolgozzon, és a családja |tj nem látja többé, mert elüti egy autó. Vagy odalesz egy kisgyermek élete. Ii Mindig szívbemarkoló látvány egészségügyi közvetítésekben, tudósításokban í,' azok a kisgyermekek, akik reménytelenül fekszenek 4-5 évesen fehérvérű- I séggel, rákkal. Akkor belegondol az ember, hogy mennyi szenvedés van ezen a világon. Hány igazságtalanság ér bennünket! Mennyi ember veszítette el a vagyonát, tették hátra a rangsorban ott, ahol előre kellett volna jutnia! Kétféleképpen is válaszol erre a jelenségre az ember. Az egyik fajta felelet, hogy zúgolódik, és istenellenes bizonyítéknak használja ezeket az eseményeket. Nekivezet egy gépet egy őrült a felhőkarcolónak, és több ezer ártatlan ember ott leli halálát borzalmas körülmények között. Hol volt az Isten? -mondják erre sokan. Hol volt az Isten, amikor ott szenvedett a családanya, a gyermek, az édesapa? Amikor szenvedett, és az orvosok tehetetlenül álltak az ágya körül, még a fájdalmait sem mindig tudták csillapítani, pedig milyen derék ember volt? Hol van az Isten? Zúgolódás támad az emberi szívben, és istenellenes bizonyítékot lát ezekben az esetekben. Van egy másik következménye is ennek: dicsekedik a gonosz! Mit beszéltek nekem Istenről, aki nincs? Most nem ülnék a milliárdos vagyonomban, ha arra figyeltem volna, hogy mit tanít a Tízparancsolat. Előrejutottam az életben, izmos vagyok, sportolok, mindent megengedhetek magamnak, mert hatalmas vagyonom van, a csúcson va- / gyok. Ha azzal törődtem volna, hogy a Bibliát bújom, akkor most szegény em-ber lennék. Cinikus válasz is van azokra a bajokra és keserűségekre, amelyek a világot átszövik. Azoknak a válasza, akik éppen szerencsések voltak, megúszták a dolgot, és nem törődve Istennel, nem törődve ítélettel, tették a maguk dolgát saját érdekükben. Hogyan válaszol Isten gyülekezete ezekre a kihívásokra? Hogyan válaszol akkor, amikor tagadhatatlanul bajok vannak a vilá- i gon? Ez a zsohár úgy válaszol, hogy a gyülekezet mégis dicséri az Urat. \ Magasztalunk, ó Isten, magasztalunk téged. (2). Ez a tulajdonképpeni a zsohár első verse, és a végén ezt olvassuk. Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákob Istenének. (10). Vagyis a gyülekezet látja a bajokat, mégis az Úr dicsőségét zengi. Van is ezekre a bajokra utalás e két vers között, de a keret mégis csak az, hogy a gyülekezet magasztalja Istent, és tulajdonképpen ez a kilábalás kezdete. .11 ír: ( .