Isten atlétái [antikvár]

Utravalóul «Isten Atlétáinak». Egyik régi tanítványom, e könyv írója, arra kért, adnék néhány sor útravalót első nagyobb művéhez. Hogyne adnék egy ilyen könyvhöz! Könyvhöz, amelynek minden oldaláról és minden betüjéből az örömteljes papi élet himnusza zeng. Könyvhöz, amely ihletett tollal festi-rajzolja a krisztusi elhivatottság fönséges feladatait. Könyvhöz, amely az 0r Jézus szívének legfőbb gondját veszi pártfogásába : felgyújtani minél több magyar fiú lelkében a papi hivatás szent tüzét. Papokért kiált a mai szomjas lélek, papokra várnak az érő vetések. Papokra, buzgók, lelkesek, lánggal égők, szentek; de papokra, akik egyúttal tanultak, műveltek, kedvesek, figyelmesek, életrevalók. Oly szörnyű időkben kell ma az evangéliumot hirdetnünk, hogy csak a legjobb, legértékesebb fiatal lelkek vállalhatják sikerrel a szent munkát. De ezek aztán vállalják is!