Isten és a háború [antikvár]

Béke az Olvasónak!Amit e füzetecskében az Istenről és a háborúról elmondok, azt sok átgondolás után lelkem igazával s teljes meggyőződésével mondom el. Azért is kellett azokat elmondom, mert mindaz a lelkem igaza és meggyőződése s a lélek késztetett azoknak mással való közlésére is. Tudom, nagyon kevesen vannak most, akik így gondolkoznak. talán mert kevéssé kutatták az Írásokat, vagy meg így gondolkozni tiltja most magyar virtusuk, nemzeti érzésük s azt gondolják, hogy így disztingválni: bűn. Vagy talán az is a baj, hogy így érezni sokan nem mernek, vagy nem akarnak. Nemzeti fájdalmunk szent volt és szent marad előttem is, de amikor a múló idők vészfergetegében a véráztatta földről fölemelem szememet, az egy, örök változhatatlant keresve, s fürkészve kutatom annak e sorsos időkkel való viszonyát, anélkül, hogy rossz lennék magyarnak s rossz lennék embernek, elmondom hitvallásomat: Istenről is s a háborúról is. A názáreti Mester tanított így gondolkozni és így beszélni. Ha valakinek tisztább képe van e viszonyról, s azt örök Nagymesterünk, Élettanítónk igéivel tudja támogatni, elfogadtatni s az érző, gondolkozó és cselekvő emberre nézve élet-igazsággá tennék, örömmel fogadom el azt a véleményt. Ám addig vallom azokat, amiket ez írásban elmondandó vagyok: "Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen."Gyuró, 1915 január havában.Nagy Lajos.