Isten győzelmeinek könyve [antikvár]

ELOSZO E kötet különlegessége, hogy anyaga 1993-ban íródott, amikorra a kötet szerzője a bibliai Dánielhez hasonló korúvá lett. Ha valaki figyelmesen olvassa sorait, meg kell éreznie, rá kell ébrednie, különösen a már csupán Dániel látomásairól szóló, hetedik fejezet táján, hogy több került a leírt szóba, mint érteni és megértetni vágyó igemagyarázat. Olyan ember szólal meg a sorok között, ki kora, helyzete szerint is onnan néz már, ahonnan Dániel próféta, ahonnan nézni érdemes e múló világot, s vágyni, várni az odaát elkészített örökkévalót. Ablonczy Dániel, olyan istenkereső, ki maga is a Dániel nevet kapta a keresztségben, és akinek élete igencsak szorongatón indult, - hasonlóan, a prófétához, ki i^ú korától késő öregségéig, kiszolgáltatott fogoly maradt egy idegen országban. E kötet szerzője, születésétől fogva armak valóságos és fájó hiányával élt, mely más gyermeknek magától értetődőn adatik. Nagyapám, ki szintén Dániel volt, 1914-ben, az első világháború kezdetekor kapott behívót, s alig pár hónappal később, már csak halálának híre érkezett meg húszesztendős, várandós feleségéhez. Gyermekük, csak pár hónappal később jött e háborgó világra. Édesanyja többé nem ment férjhez, hiába kérték, egyedül nevelte fel egyetlen fiát. Mi adott neki ehhez erőt? Istenhez való ragaszkodása, testvéreinek szeretete, és egy utolsó üzenet haldokló párjától. Ezt a búcsúlevelet, haláláig a bibliájában őrizte. Egyszer, mikor még tehettem, leültem mellé beszélgetni, akkor mutatta meg nekem. Rögtön leírtam egy papírcetlire, mert meghatott az, ahogy nagyapám halálos ágyán, utolsó órájában, párját és születendő gyermekét. Istenre bízta. Úgy, mint akinek van a Láthatatlan. Amikor édesapám később, életrajzi kötetét írta, eszembe jutott ez a levél. Elő is kerestem, el is küldtem neki, mert hisz sosem említette, hogy ő a fia, megtalálta-e ezt. Isten országába költözött édesanyja bibliájában? Nem tudott róla. Távol élek tőle, nem voltam közelében a levél olvasásakor. De bizonyára meghökkentő lehetett számára, nyolcvanon túl, találkozni azzal a választ remélő hittel, ami életére nézve, már születése előtt, végrendelkező könyörgés tárgya volt édesapja és Isten között: