Bővebb ismertető
Egy írországi kolostor (Bangor) régi antifonáriumában van egy igénytelen, kis költemény a VII. századból a kolostor régi apátjainak tiszteletére. Volt az apátok közt egy Comgall nevezetű, akiről úgyszólván semmi egyebet sem tudunk, csak azt, amit a költemény két sora mond róla gyermekded egyszerűséggel:
Amavit Deus Comgilum
Bene et ipse Dominum
Az Úr szerette Comgallt. És Comgall igazán viszontszerette az Urat.
Úgy kellene, hogy ezt a két verssort minden keresztény élet fölé lehessen írni! Vagy inkább - hiszen az első sor már oda van vésve életünk hajnalára - csak a másodikat kellene tétovázás és hamisság nélkül odaírni.
Krisztus keresztségünk óta túláradó mértékben betöltötte szerepét - szeretett, - megváltó munkájával megtette a maga részét.
Hátra van a mi feleletünk, hogy szeretetből viszonozzuk Istennek mindazt, amit kegyelméből kaptunk, mindenekelőtt az ő szeretetét.