Isten közelében III. [antikvár]

Ubi sum ego. Ahol én vagyok. A jelen élet a jövendő örök életnek előkészítése és próbaideje sokkal mélyebb értelemben, mint gondolnók. Előkészítése nem csupán azért, mert jó és rossz cselekedeteink fejében a túlvilágon jutalmat és büntetést kapunk, hanem azért is, mert már itt a földön megkezdjük azt, amit az örökkévalóságban teszünk. Szokások fejlődnek bennünk, elveket érlelünk és szeretetet élesztünk lelkünkben, és mindez már jóval halálunk órája előtt kialakítja lelkünk egyéni arculatát s a választott vagy kárhozott vonásait vési bele. Tehát csak egy a fontos ránk nézve: az, hogy beletanuljunk a boldogok életmódjába, hogy begyakoroljuk a választottak szerepét. A bennünk lakozó isteni kegyelem már itt a földön a jövő megdicsőülés kezdete; a hit pedig forrása Isten színről színre való szemléletének, és a szeretet megteremti a tökéletes egységet a mi akaratunk és az isteni akarat között, s ezt az egységet a halál sem szakíthatja szét. Az egész lelki élet nem egyéb tehát, mint Isten megtalálásának művészete. Nagyon jól tesszük, ha erre a célra munkaterveket készítünk, ha megvonjuk életünk pontos útirányát, de a legfontosabb az, hogy eljussunk a célhoz. Nem a törekvések és szándékok, hanem az eredmények mutatják meg, mit érnek a módszerek.