Isten szava minden napra 2011 [antikvár]

1. Immár tíz éve, hogy az Isten szava minden napra című kötet segítségül szolgál a mindennapi imádsághoz. Az évek során kommentárokat fűztünk a Szentírás könyveihez. Szándékunk az, hogy minden könyvet végigvegyünk. Hisszük, hogy fontos elolvasni az egész Bibliát, imádkozva olvasni. Sajnos nem túl elterjedt gyakorlat ez. A Sant'Egidio közösség azonban, amelyhez köthető ez a kötet, megmutatja, milyen szép és hasznos a lelkünknek, amikor a Bibliával a kezünkben imádkozunk. Igaznak érezzük Pál apostolnak az ifjú tanítványhoz, Timóteushoz írt biztatását: „Minden írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen" (2 Tim 3,16-17). Hozzátehetnénk, hogy a Szentírás azért is hasznos Isten emberei számára, mert táplálékot ad az első jóhoz: az imádsághoz. Évszázadokon keresztül a keresztény emberek lelki életének egyik fő jellemezője volt, hogy szorosan összekapcsolódott számukra az imádság és a Szentírás hallgatása. Úgy érezzük, az új évezred elején még sürgetőbben fontos, hogy továbbra is ezt az utat járjuk. Pál így ír a tesszalonikaiaknak: „Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért" (1 Tessz 5,16-18). Számunkra ez a mindennapi imádságot jelenti. Minden nap meghívást kapunk arra, hogy időt szenteljünk az imádságnak, amely a Biblia meghallgatásából indul ki. Ma még inkább szükségünk van rá, hogy hallgassuk az Urat és imádsággal forduljunk hozzá. Eltelt az új évezred első tíz éve, nehéz, gyakran drámai évtized volt. Az elkövetkező évekre nagy, nehéz árnyékok vetülnek. Sok embert kerít hatalmába a ma és a holnap miatt érzett félelem. Nehézségek nemcsak vannak, hanem még növekednek is. A materializmus - a láthatatlan, de mindenütt jelen lévő gonosz szellem - arra ösztönzi napjaink embereit, hogy életüket feláldozzák az ego, a pénz, a siker és az erőszak oltárán. Egyre könnyebben borulunk le saját magunk előtt, és egyre nehezebben emeljük tekintetün- 7