Istennel élünk [antikvár]

Szerzői probléma-szituáció. Isten cselekedett. Megismertette magét és akaratát Jézuson keresztül azzal a céllal, hogy életközösséget teremtsen az emberekkel. Isten kinyilatkoztatását Jézustól tanítványai vették át, akik szem- és fültanúi, sót aktív részesei voltak Jézus munkásságának. Isten kijelentése minden embernek szól, mert ő mindenkit a maga fiává akar nevelni. Jézus hagyatékát ezért tanítványai terjesztik. Először csak élőszóban, majd írásban is megőrzik. Szerzői probléma-megoldás. Lukács bekapcsolódik Isten kinyilatkoztatásának terjesztésébe. Hiányosnak találja az írásbeli tudósításokat, amelyek a Jézustól kapott isteni kijelentésről készültek. Ezért "eleiétől kezdve mindennek gondosan utána jár és sorra megírja". Célja az, hogy teljes és hiteles közlést tudjon adni Istennek Jézus által nyújtott megnyilatkozásáról és üzenetéről. Meggyőző erejűvé akarja tenni Jézus evangéliumát. A lehető legalaposabb gyűjtőmunkát végzi ennek érdekében. Megerősíti Márk és Máté tudósításait. De sokkal több értesülést sikerül beszereznie, mint őnekik. Evangéliuma bővebb és teljesebb a két előzőnél. Jézus történeti személyén és tevékenységén keresztül kibontakozik előttünk Isten meggyőző erejű megnyilatkozása macáról és törekvéseiről. Lukács anyaggyűjtése azonban néhány évtizeddel későbbi, mint Jézus élete. A szájhagyományból ő legendás részleteket is feldolgoz, amelyeket a korabeli gondolkodás hitelesnek érzett. Ezek az emberi adalékok azonban a mai olvasó előtt már nem erősítik az Isten megnyilatkozásának hitelét, hanem csak megkérdőjelezik azt. Ezért nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy a szóban terjedő hagyomány későbbi bővítéséről van szó emberi elképzelések nyomán.