Istentől Istenhez [antikvár]

Városi Gyerek voltam. Pesten nevelkedtem. De minden nyáron néhány hétre levittek szüleim nyaralni nagybátyámék falujába. Mélyen emlékezetembe vésődött egy-egy ottani élmény: a városi gyerek első találkozása a titkos természettel. Ott állt a ház bejárata előtt egy óriási hársfa. Sokszor ültem oda egyedül a törzse mellé, és néztem fel a fa koronájába. Az óriás ágak meredeztek, nyújtózkodtak fel az ég felé. Édes volt a hársfa illata, és csak úgy zengett-zsongott a méhek, rovarok hadának zümmögésétől. Lombjaiban csendesen játszott a nyári szellő. Élt az egész fa, és micsoda hatalmas élettel! Nyúlik, nyúlik ez az óriási, csendes életenergia, fel, fel az ég felé, amelynek kékje át-átvillan a lombokon.