Itt vagyok, uram! [antikvár]

Mielôtt e sorokat papírra vetettük volna, elimádkoztuk, átéltük azokat. Hívô, gyakorló keresztény emberek élete van összesűrítve bennük úgy, ahogyan azt naponta felajánlották Istennek. Ezt a felajánlást öltöztettük a szavak köntösébe, hogy bemutassuk másoknak is. A célunk az volt, segítségükre legyünk abban, hogy átmentsék életüket az imába, hogy életük maga is imádsággá váljék. A felsorolt események mind megtörténtek a valóságban. A szó hagyományos értelmében természetesen nem nevezhetjük ezeket a sorokat „ima-formuláknak”. Az életben és az életrôl végzett elmélkedések inkább segíthetik a keresztény embert abban, hogy létezésének mindennapi és gondviselésszerű eseményei révén megismerje az Isten-közelség bámulatos gazdagságát, de semmiképpen nem volt szándékunkban elfeledtetni a liturgia szent imáját és azokat a szavakat, amelyeket maga Krisztus, majd pedig az Anyaszentegyház adtak gyermekeik ajkára.