Jel, melynek ellentmondanak [antikvár]

Karol ​Wojtyła 1920-ban született, pappá szentelték 1946-ban, káplán 1953-ig, majd az erkölcstan professzora Krakkóban, 1954-ben Lublin egyetemén. 1958-ban Krakkó segédpüspöke, 1963-ban érseke. Tevékeny résztvevője a II. vatikáni zsinatnak, főként a „Gaudium et spes” apostoli konstitúció kidolgozásában. 1967-ben VI. Pál pápa bíborossá nevezi ki, és 1976 tavaszán felkéri a Vatikán szokásos nagyböjti lelkigyakorlatának megtartására. 1978. október 16-án pápává választják. II. János Pál néven évszázadok óta az első nem olasz pápa. 1979. április 6-án fogadta az első magyar zarándokcsoportot Lékai László bíboros-prímással az élén. 1980. október 8-án fölszenteli a Szent Péter bazilika magyar kápolnáját, s azóta is számos tanújelét adta a magyarság iránti szeretetének. Könyvünk az 1976. évi vatikáni lelkigyakorlat elmélkedéseit tartalmazza, s mély bepillantást enged a Szentatya lelkivilágába. Aachen püspöke, Klaus Hemmerle írja: „Megindító olvasmány számunkra most ez a könyv. Azt látjuk benne visszatükröződni, amiről akkor egy bíboros, valahol a világban, úgy vélte, hogy a XX. század utolsó negyede pápájának meg kell mondani –, és erről most megállapíthatja, hogy önmagának mondotta el.”