Jelenések könyve [antikvár]

Könyvünk így kezdődik: Jézus Krisztus Kijelentése. Tulajdonképpen ez a könyv igazi címe: "Apokalüpszisz tu Jeszu Christu". Az apokalüpszisz szót mi, magyarok apokalipszisnek szoktuk mondani. Ez a szó a Bibliának azon szavai között, melyek a Kijelentés, Kinyilatkoztatás, Ige kifejezésére a legtöbbször olvashatók, a legjelentősebb, legkifejezőbb. Azt jelenti: A fedél, a takaró elvétele, a függöny elhúzása. Ami rejtve volt, azt Isten felfedi, kijelenti. A könyvet már sokféle módon magyarázták. Négy magyarázati módszer a leggyakoribb: a kortörténeti, egyháztörténeti, végtörténeti és a világtörténeti magyarázat. A kortörténeti szerint nincs itt szó jövendőről, hanem János, vagy valaki más saját kora eseményeit, körülményeit úgy írja le, mintha azok jövendölések lennének. Az egyháztörténeti szerint a könyv az egyház történetéről, a világtörténeti szerint a történelemről, a végtörténeti szerint a világ végéről szólna teljes egészében. Mivel azonban így a könyv közléseit sehogy sem lehetett "szinkronba" hozni, ami nem illett bele az egyes elméletekbe, azt betoldásnak, későbbi, mástól eredőnek minősítették. Mint minden ilyen "koncepciós exegézis" (magyarázat), ez is csak zűrzavart eredményezett. Az igazság az, hogy itt szerepelnek dolgok, események, melyek még János apostol korában időszerűek voltak, aztán egyháztörténeti, világtörténeti vonatkozásúak is és olyanok, melyek a világ végéről szólnak. Azonban a könyv későbbi fejezetei nem jelentik azt, hogy ott mindig későbbi időpontról van szó! Sokszor már a könyv elején "végigfutunk" az egyház- és világtörténelmen és a későbbiekben is. Hol egy hol más szempontból! Mint egy-egy film, úgy peregnek le ezek a szemeink előtt. Annyi időbeli előrehaladás azért van, hogy minden a végkifejlet, Krisztus visszajövetele, az új ég és új föld eljövetele felé sodródik. Prófétai könyv ez, és a prófécia mindig a jelenből az örökkévalóságig érő vonalon mozog. A hét kisázsiai gyülekezet a teljes, mindenkori anyaszentegyházat jelképezi, a bennük mutatkozó értékek és a megfeddett bűnök is. A könyv további részében megjelenő személyek, események is legtöbbször olyan típusok és tipikus jelenségek, akik és amelyek az idők folyamán gyakran felismerhetők: az istenellenes hatalom kegyetlensége, a háború, a nyomor, a sátáni ravaszság épp úgy, mint a hithősök állhatatossága. Sok jelképpel találkozunk, egyes dolgoknak és bizonyos számoknak, színeknek mindig ugyanaz a jelentése: a hármas szám Istenre utal (Szentháromság), a négyes a teremtett világra (négy égtáj, négy évszak), a tízes a teremtett dolgokban való teljességet, a hetes szám pedig a szent, isteni teljességet jelenti. Csodálatos, mennyei televízió ez, mely a mennyei magasságig és pokoli mélységig be tudja állítani a kameráját, és elénk vetíti a képeket Efézusból, de a középkorból, a mából és a messze jövendőből is! Azért, hogy figyelmeztessen a sátáni gonoszságra, ravaszságra, a bűneinkre, de a krisztusi szeretet mindent legyőző hatalmára is! Vigasz, biztatás minden kor keresztyénének. A könyv "ökumenikus jellegű", mert egyetlen felekezetre nézve sem tartalmaz semmit, amit bárki sérelmezhetne. Éppen azért, mert én hitvallásos református, kálvinista világnézetű hívő vagyok!