Jézus Krisztus ajándékai [antikvár]

Régen azt mondták, hogy a könyveknek megvan a maguk története. Keletkezéséről be lehet számolni, de a további útjuk kiszámíthatatlan. Ez a kis füzet 1958. őszén hét este elhangzott örömhírt tartalmaz. Azért jelenhetett meg nyomtatásban, mert áldott emlékű dr. Joó Sándor gyülekezetében hangzott el, aki leírta saját igehirdetéseit. Értékes szellemi hagyatékából már több kötet gazdagítja református egyházunkat, népünket. Így "hite által még holta után is beszél." (Zsidó lev. 11,4c) A "magnós világ" előtti korban, egy szolgálatkész, ügyes asszony-testvér gyorsírással jegyezte le a vendég-prédikátorok beszédeit, a zsoltáros szavai szerint: "művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla" (Zsoltárok 45,2). Majd írógépen leírta, kemény-tábla közé beköttették, aztán eltették, mert dr. Joó Sándor megbecsülte mások szolgálatát. Még akkor is, ha azt egy külvárosi segédlelkész mondta. 43 év elszaladt azóta. Sem dr. Joó Sándor, sem Siklós József nincsen már közöttünk. Míg éltek, az Úrnak éltek, azután az Úrnak haltak meg (v.ö. Róma 14,8). Hálás szívvel gondolunk mindkettőjük áldott életére. A kemény-táblás füzet lapjai erősen megsárgultak, az idő pora belepte. De egyszerű szövegén keresztül átragyog az isteni kegyelem sugara. Emlékezetem rostáján az évtizedek sokat átráztak az elfelejtés homályába. Viszont ma is él bennem, hogy drága férjemuram milyen szent izgalommal vállalkozott és teljesítette ezt a leírt szolgálatát. Későn hazaérkezve lelkesen mondta: - Margitom! Joó Sándor meghívott Pasarétre evangélizálni! Tudod, ebben vagyok boldogan a helyemen. Utazó missziós lelkész lennék a legszívesebben. A mentő szeretet sürgető futáraként hívogatni az embereket Jézushoz. Ezért érdemes élnem!