Jézus Krisztus golgotai győzelme [antikvár]

Részlet a könyvből: A természeti ember számára Krisztus keresztje bolondság (1 Kor 1,18-23). Csak gyöngeséget és kudarcot lát benne. Hősiesség iránti érzékét mélyen sérti Jézus tehetetlen szenvedése és halála. Ezért megveti a keresztet, vagy legjobb esetben egyszerűen nem tud mit kezdeni vele. Ez nagyon is érthető. Hiszen a kereszt ereje nem az értelemnek, nem is a tiszta érzelemnek vagy az erős akaratnak, hanem Istenbe belefeledkező hitnek tárul fel, amely szabadulni akar a bűnös testi és földi kötelékektől és a Sátán csapdáitól. Ha Isten ügyében valahol szükség van arra, hogy az egész igazságban összhang legyen, akkor éppen itt, hitünk magvában. A Golgota minden egyoldalú ábrázolása torz képet fest az Űrről és szabadításáról. A kereszt nemcsak bűnért való engesztelő áldozat, hanem égőáldozat is. Sőt, Isten szemszögéből nézve elsősorban az utóbbi. Mit jelent ez? Isten eltakarja arcát Jézus, a bűnné tett Emberfia előtt, és elhagyja Őt. Hiszen a bűn gyűlöletes előtte. Krisztus, az égőáldozat azonban kedves előtte. Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól" - mondja az Úr a János 10,17-18-ban. Ez valóban nagy, királyi kijelentés volt. A Golgota másik, lényegi oldalára mutat rá.