Jézussal a szenvedésben [antikvár]

Az élet Isten ajándéka, aki az élő emberben leli a kedvét. De az ősbűn következményeképpen az emberi élet együtt jár a betegséggel is, amely ellen tehetségünk szerint küzdenünk kell. Ennek ellenére előfordul, hogy néha szenvednünk kell, a betegség, a test gyöngesége, a fizikai fájdalom elér bennünket. Ez nem szükségképpen egyéni bűneink büntetése, hanem az emberi sorssal jár együtt. Ilyenkor sem szabad azonban kétségbe esnünk, hanem meg kell tennünk mindent a gyógyulásunkért. De ugyanakkor a keresztény embernek meg kell tanulnia türelemmel is elviselni sorsát, Jézus példája szerint, tudva azt, hogy a megpróbáltatásban nagyobb hűségről és szeretetről tehet tanúságot. Isten esetleg nagyobb javát akarja a szenvedéssel. Szentatyánk, II. János Pál pápa az elszenvedett merénylet után kórházi betegágyáról az üzente a lourdesi eucharisztikus kongresszus zarándokainak, hogy testi szenvedései nagy mértékben segítették őt abban, hogy beteg, szenvedő embertársait jobban megértse és szeresse. Az Egyház kezdettől fogva tanította és gyakorolta, Jézus példájára hivatkozva, hogy a testi szenvedéseket és a türelemmel elviselt betegségeket az öntudatos vállalás és fölajánlás a kegyelem forrásaivá tudja változtatni. Minden beteg előtt nyitva áll a lehetőség, hogy Pál apostollal együtt imádkozza: "Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének, az Egyháznak javára." (Kol 1,24)