Jöjjetek a fényre! [antikvár]

Ferenc pápával az adventi úton Amikor az adventi reggeleken még sötétség borul mindenre, a Messiást várók hívő közössége biztatást kap Istentől Izajás próféta által: „Jöjjetek a fényre!" (49,9). Nem kell többé botorkálva keresgélni, mert maga Isten jön el közénk, és kinyilvánítja előttünk önmagát. Karácsonykor majd beteljesül a titok, és feltárul számunkra az isteni terv: a velünk lakó Isten szándéka, hogy ő mindenkit megvilágosít és minden embert üdvözíteni akar. Az adventi úton, melyet elkezdünk, lassan kibontakozik és feldereng a világosság, a betlehemi barlang fényessége, mely nem más, mint az Isteni Kisded, az Úr Jézus személye. Ezt értették meg a jászolhoz siető pásztorok, a hosszú vándorútra vállalkozó királyok, de főleg a Boldogságos Szűz Mária, a Kisjézus édesanyja, és Szent József, a Szent Család hűséges őre. Adventi útikönyvünk szentestéig minden egyes napra a napi szentmise első olvasmányából nyújt egy idézetet, melyet napközben akár többször is elolvashatunk, és a szívünkben őrizhetünk, hogy növekedjék bennünk a várakozás. A szentírási mondatot követően az elmélkedés személyes gondolatok megfogalmazásával igyekszik továbbvinni a nap üzenetét. Ezután Ferenc pápától a liturgikus időszakhoz kapcsolódóan kapunk buzdítást, és végül egy lelki olvasmány, ima, vers vagy elmélkedés gazdagítja lelkünket. Induljuk hát mi is útra, kövessük a Fény felé vezető prófétai hangot, mely kihív minket a homályból, és rámutat az üdvösséget hozó Gyermekre, aki a mi Istenünk, a Béke Fejedelme, Jézus Krisztus, a világ Világossága. Mihály atya 5