Jónás könyvének próféciai utalásai [antikvár]

Bevezető Hatvan évvel ezelőtt írta J. N. Voorhoeve, holland bibliamagyarázó: Jónás könyvében újra és újra arról olvasunk, amit az Úr annak érdekében tett, hogy szolgáját helyreállítsa. Vihart támaszt a tengeren, egy halat irányít oda, hogy Jónást elnyelje. Minden a rendelkezésére áll, hogy azt a megfelelő időben igénybe is vehesse. Jónás könyve 2. fejezetének végén ezt olvassuk: «Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre» {11 v.). Ez itt úgy hangzik, mintha Isten az Ő szolgájához beszélne és ez így Is volt valójában. Bálám szamara éppúgy Isten szolgálatában állt, mint az oroszlán, amely Istennek Júdából származó emberét megölte, vagy Dánlel történetének éhes oroszlánjai és itt Jónás történetének cethala. Isten intésére az állatoknak is szolgálniuk kell. Van mikor hallgatniuk, másszor beszélniük kell, egyszer széttépni valakit, vagy éppen zárva tartani szájukat, és itt Jónás esetében élve elnyelni, sértetlenül megőrizni és újra kiadni a partra. Ezzel összefüggésben igen érdekes, amit egy misszionárius a «The Times»-ban 1928 július 19-én írt. «Mint az köztudott, a bálnáknak általában szűk a torkuk. De van egy fajtájuk, amely hatalmas torokkal rendel- 7