Jövel Szent Lélek - Újítsd meg az egész teremtettséget! [antikvár]

BEVEZETÉS Mi az Egyházak Világtanács? Az Egyházak Világtanácsa alapokmánya szerint - amit minden tagegyház aláírt - "azoknak az egyházaknak közössége, amelyek vallják, hogy Jézus Krisztus Úr, Isten és Megváltó a Szentírások szerint, és ezért keresik közös küldetésüket az Isten dicsőségére, aki Atya, Fiú, Szent Lélek". Az egyház egységének víziója sohasem veszett el teljesen a keresztyének között meglévő ellentétek és sok évszázados szakadások ellenére sem. A 19. században az a meggyőződés kezdett tért hódítani különböző helyeken, hogy valamit tenni kellene a szakadások meggyógyítására, hiszen ezek mindig gátolták a keresztyén bizonyságtételt. Ez időben indult útjára a modern ökumenikus mozgalom, amelyben az Egyházak Világtanácsa eddig páratlan közössége gyökerezik. Részletezve, az ökumenikus mozgalom a következő gyökerekből táplálkozik: misszionáriusok, vasárnapi iskolai munkások, ifjú emberek és egyetemi hallgatók, nagyon különböző keresztyén tradíciók követői, akik elkezdtek találkozni, imádkozni és tervezni együtt, átlépve felekezeti határokon - indították el. Az ökumenikus víziót Jézu3 imádságából vették: "hogy mindnyájan egyek legyenek hogy elhiggye a világ " a közösségnek ez a merész víziója azt az egységet kívánta megvalósítani, ami Jézus imádságában lelhető fel. Mindennek következményeként Edinburgh-ban (Skócia) 1910-ben egy világmissziói konferenciát rendeztek az egység érdekében, hogy ennek a célnak szervezeti formát teremtsenek. Három, ezzel a céllal kapcsolatos mozgalom alakult az 1920-as években. A Nemzetközi Missziói Tanács (1921) egybegyűjtötte a külföldi missziói társulatokat és nemzeti keresztyén tanácsokat, hogy a keresztyén bizonyságtételről tanulmányokat folytassanak, és közösen cselekedjenek is. Az Élet és Munka (Life and Work) mozgalom (1925) felfedezte a keresztyén felelősséget a sürgős társadalmi problémák láttán. A Hit és Egyházszervezet (Faith and Order) mozgalma (1927) pedig foglalkozott azokkal az éles ellentétekkel és különbségekkel, amelyek a tanítás terén és az egyházi szervezet terén gyakran vezettek egyházi szakadásokhoz vagy erősítették azokat. Eközben a konstantinápolyi ökumenikus patriarcha kilépve az első világháború végén a török birodalom évszázados elszigeteltségéből, a többi keresztyén egyház felé fordult. Egy enciklikájában, amelyet