Kálvin János magyarázata Máté, Márk és Lukács összhangba hozott evangéliumához III. kötet [antikvár]

XIII. Szakasz Csodák és beszéde. 127. Tíz bélpoklos meggyógyítása. (127.) Luk. 17:11. És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által. 12. És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának: 13. És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! 14. És mikor őket látta, mondta nékik: Elmenvén, mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamennek, megtisztulának. 15. Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; 16. És arccal leborula az ő lábainál, hálákat adván néki: és az Samariabeli vala. 17. Felelvén pedig Jézs monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilence pedig hol van? 18. Nem találkoztak akik visszatértek volna dicsőséged adni az Istennek, csak ez az idegen? 19. És monda néki: Kelj föl, és menj el: a ti hited téged megtartott. 20. Meg kérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. 21. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa tibennetek van.