Kegyelemből hit által [antikvár]

ELŐSZÓ A reformáció tanítása szerint Isten az egyházat az igehirdetés által hívja össze, tartja együtt és küldi újabb szolgálatokra. így az egyházai éltető erő egyedül Isten Igéje. Az egyház sorsa a benne folyó igehirdetéstől függ. Az Ige hirdetésére pedig a lelkipásztorokat, régi szép nevök szerint: a pré' dikátorokat, küldi az Úr. Az igehirdetőknek az Igét igazán ismerő, az Igéből erőt merítő, abból élő és azt engedelmesen hirdető szolgáknak kell lenniök. <4 legnagyobb lelkipásztori gond és felelősség az Isten Igéjéhez való hívő viszonyulás, az annak való engedelmesség Mi, e könyv szerzői, ennek a közös lelkipásztori felelősségnek és gondnak a súlyát különösképen érezzük. Egyházunk legnépesebb, tehát a legkülönbözőbb egyénekből összetett gyülekezetének, a kolozsvárinak vagyunk a lelkipásztorai. Ha valahol különösen nehéz ma Igét hirdetni, akkor ez a kolozsvári gyüleke-zet. Az itteni igehirdetői szolgálatnak azonban sok előnyös lehetősége is van. Többen vagyunk együtt lelkipásztorok, akik egymást támogatni és segíteni tud-juk az igehirdetés terheinek a hordozásában. Módunk van egymástól tanulni és leginkább nekünk van meg a lehetőségünk arra, hogy az igehirdetők tudományának, a szent teológiának az útmutatásában és javaiban is részesedjünk. Isten a református irodalommal való foglalkozásnak a legtöbb lehetőségét éppen nekünk adja. Mint az Igének sáfárai, úgy éreztük, hogy az igehirdetés mai gondjában élő szolgatársainknak tartoztunk ezzel a prédikádós kötettel. Kiadásában egyedül a testvéri segítés, az élő szó után az írásban való bizonyságtétel kötelezettsége vezetett. Szeretette! adjuk tovább Istennek azokat az ajándékait, amelyekkel Ö bennünket és rajtunk keresztül a mi gyülekezetünket megajándékozta. Az Ür áldása kisérje a mi gyarló bizonyságtételünket és tegye Szentlelke által a maga eszközévé az Ige szolgáinak és rajtuk keresztül a többi gyülekezeteknek építésére. Az olvasó talán észreveszi, hogy a kötet két szerzőjének a beszédei között itt-ott különbség van abban, ami a beszédek külső formáját, fölépítését, emberi oldalát illeti. A beszédek közös kötetbe foglalása bizonyságtétel a mellett, ami mindenikben közös: Isten Igéjének minden emberit meghaladó igazsága, ereje, a Lélek különböző embereket egyesítő hatalma és az egyházban való minden szolgálat belső egysége mellett. Ma erre az Isten szerint való igazi belső egységre, munkaközösségre mindennél nagyobb szükség van. Mert nemcsak az igaz.