Kenyértördelés [antikvár]

Részlet a könyvből: "Mikor az Úr Jézus előtt az Oltáriszentségben leborulok, sohasem tudom igazában, hogy mit is mondjak Neki! Szívemből, lelkemből csak az kívánkozik mindig Eléje, hogy szeretem. Mindig csak azt ismételgetném, Jézusom nagyon szeretlek, mindenekfelett szeretlek, Téged szeretlek egyedül. De már nem is mondom Neki, mert hisz megjelenésem is a szeretetnek megvallása és hogy ha nem szólnék egy szót sem, Ő tudja, hogy azért vagyok itt, hogy bizonyságot tegyek újra és újra szeretetemről. Nem tudom, hogy mit nézzek, mit lássak meg Benne: vajjon a nagyságot, a jóságot, vagy az irgalmat, a kegyességet, szeretetet! Úgy vagyok itt is, mint amikor magas hegyek tövében, havasok alatt lepihen az ember és nem tudja, hogy mit nézzen tulajdonképen!"