Keresztút [antikvár]

„Nincs léleküdvösség, örök életre nyíló remériy, csak a keresztben." (Kempis: Krisztus követése 11.12.) Régi keresztények hozták el Jeruzsálemből az Úr Jézus keresztút ja eseményeinek emlékét. — Eleinte városok, falvak határában állítottak 14 keresztet a Via Dolorosán keresztet hordozó és a Golgotán értünk életét áldozó Megváltó szenvedése emlékéül. Később képen, szoborban hozták közelebb, ami történt ama nagypénteken a mi üdvösségünkért. Ma már a világ minden táján megtalálhatók ezek a keresztúti képek a katoHkusok templomaiban. Az állomások eseményeihez fűződő ima pedig, a rózsafüzér mellett, Isten földi népe hturgián kívüli legkedveltebb imája lett. Jézus minden tanítványát felszólította, hogy mindennap vegye fel keresztjét és úgy kövesse őt. Hogyan tanulhatnánk meg jobban a krisztusi kereszthordozást, ha nem azáltal, hogy végigjárjuk a Megváltó útját, meg-megállva beiratkozunk kálváriás, imádkozó iskolájába. Sokan írták már meg imádságos gondolataikat, melyeket a keresztutat járva ismertek fel életük javára. Most Takács István festőművész képeihez Thomas Mer-ton elmélkedéseit vesszük kezünkbe, hogy lélekben végigjárjuk az utat, melyen üdvösségünk forrása fakadt. A fiatalok számára még tavasz az élet. Legtöbben az érlelő nyár terhét hordozzák. Az idős ember tudja, hogy kevés van már hátra. De mind úgy imádkozzuk Krisztus keresztút ját, hogy a magunk keresztjével elér-