Kifutó modell [antikvár]

Részlet: Bevezetés 2014 októbere volt. A Fekete-erdő szélén fekvő Rottweil városában regionális ökumenikus egyházi tanácskozást tartottak. Azért hívtak meg, hogy „Hová tart a (nép-)egyház?" címmel tartsak előadást. Fejtegetéseimhez kapcsolódva nyilvános beszélgetésre került sor, beszélgetőtársam Klaus Siegmeier, a Schwarzwálder Botén egykori főszerkesztője volt, aki az evangélikus és katolikus egyház tagjaiból álló érdeklődő hallgatóságnak meggyőződéses ateistaként mutatkozott be. Én mindjárt a beszélgetés elején azzal hökkentettem meg, hogy azt mondtam, végül is akkor egy valami nyilvánvalóan közös bennünk, nevezetesen az elkötelezett hit. „Ő ateistaként Isten távollétében hisz, én pedig a jelenlétében!" Ezzel máris biztos híd kötött össze bennünket. Az egyház mint kifutó modell Akkor aztán nekikezdett, és ehhez az egész beszélgetés folyamán, egészen a végső következtetés levonásáig hű maradt: a keresztény egyházak szerinte afféle „kifutó modellt" képviselnek. Indoklásként közismert csökkenő statisztikai adatokat sorolt: kevesebben látogatják a vasárnapi istentiszteleteket, kevesebb tagja van az egyházaknak, kevesebben tanulnak teológiát, kevesebb férfi választja a nőtlenséggel járó papi hivatást, kevesebb a szerzetes. Egyszóval: a keresztény egyházak Európában a végüket járják. A modern embereknek - nőknek és férfiaknak - nincs már rájuk szükségük. Az evangélikus johannita közösségi ház zsúfolásig megtelt helyiségében sokan szemlátomást megdöbbentek. Többen alighanem azt gondolták: igaza van. Nem öregedtek-e el, nem fáradtak-e meg híveink? Nem hiányoznak-e a fiatalok? így az egyre fogyatkozó idősebbek által már ma is ritkásan elfoglalt, foghíjas templomi padsorok maholnap teljesen elnéptelenednek, és nem lesz, aki betölti a helyeket. Úgy látszik, Európában lejárt az egyházak ideje. Ami a legjobb esetben megmarad, és ezért az aggodalom az egyházi grémiumokban sem kisebb, az egy túlkoros, társadalmilag elenyésző kisebbség. De tulajdonképpen nincs-e igaza az ügyes beszédű ateista főszerkesztőnek, amikor nyersen a jelenlevők arcába vágja: holnap már nem lesztek! A legjobb esetben is, ha egyáltalán, egy marginális és jelentéktelen kis csoport lesztek!