Kis ablakok [antikvár]

Részlet: A nagy bűnös. Hatalmas erővel hirdette az Igét egy néger evangélista Amerikában. Nagyszámú hallgatóság előtt beszélt a megszentelt életről. Egyik napra temetést hirdetett. Valóban, a szószék alatt állt a koporsó koszorúkkal, virágokkal borítva. A gyászbeszédből kitűnt, hogy az elhunyt minden elgondolható bűnt elkövetett. Mivel ilyen nagy gonosztevő volt, nem hallgatta el az evangelista az ítélet lélekbemarkoló hirdetését. A beszéd végén sokak szemében könny csillogott. Ekkor az evangélista megkérte a jelenlevőket, hogy sorban menjenek a koporsóhoz, és nézzék meg az elveszett, kárhozatra méltó bűnöst. - Ki lehetett ez a nagy bűnös? - kérdezgették és egyik a másik után nézett a nyitott koporsóba. A koporsó azonban üres volt, de egy nagy tükör feküdt benne, úgyhogy mindenki, aki belenézett - saját magát látta, mint kárhozatra méltó bűnöst. Rongyok a sarokban. A sarokban nagy veszekedés támadt. Egy csillogó selyemdarabot vérig sértett egy piszkos, olajos zsákdarab. Ez a közönséges fickó azt merészelte állítani, hogy a selyem nem különb nála, hanem éppen olyan rongy, mint a többi. A selyem hiába erősítgette, hogy milyen előkelő származású, hogy milyen finom ünneplőruhából való, a zsákdarab egyre ezt hajtogatta: a rongy, az csak rongy, az egyik olyan, mint a másik. Ekkor kinyílt az ajtó, és megjelent a háziasszony a rongyszedővel. - Ezt mind elviheti, egy sem ér semmit! - mire az ember gyorsan összeszedte őket, és véget vetett a parázs vitának. 1. A nagy bűnös. Hatalmas erővel hirdette az Igét egy néger evangélista Amerikában. Nagyszámú hallgatóság előtt beszélt a megszentelt életről. Egyik napra temetést hirdetett. Valóban, a szószék alatt állt a koporsó koszorúkkal, virágokkal borítva. A gyászbeszédből kitűnt, hogy az elhunyt minden elgondolható bűnt elkövetett. Mivel ilyen nagy gonosztevő volt, nem hallgatta el az evangélista az ítélet lélekbemarkoló hirdetését. A beszéd végén sokak szemében könny csillogott. Ekkor az evangélista megkérte a jelenlevőket, hogy sorban menjenek a koporsóhoz, és nézzék meg az elveszett, kárhozatra méltó bűnöst. - Ki lehetett ez a nagy bűnös? - kérdezgették és egyik a másik után nézett a nyitott koporsóba. A koporsó azonban üres volt, de egy nagy tükör feküdt benne, úgyhogy mindenki, aki belenézett -saját magát látta, mint kárhozatra méltó bűnöst. 2. Rongyok a sarokban. A sarokban nagy veszekedés támadt. Egy csillogó selyemdarabot vérig sértett egy piszkos, olajos zsákdarab. Ez a közönséges fickó azt merészelte állítani, hogy a selyem nem különb nála, hanem éppen olyan rongy, mint a többi. A selyem hiába erősítgette, hogy milyen előkelő származású, hogy milyen finom ünneplőruhából való, a zsákdarab egyre ezt hajtogatta: a rongy, az csak rongy, egyik olyan, mint a másik. Ekkor kinyilt az ajtó, és megjelent a háziasszony a rongyszedővel. - Ezt mind elviheti, egy sem ér semmit! - mire az ember gyorsan összeszedte őket, és véget vetett a parázs vitának. Róma 3,22-23. 3. A bűn súlya. Egy jókedvű fiatal indián félbeszakította az evangélistát: - Ón a bűn súlyáról beszél. Én ebből semmit sem érzek. Milyen nehéz az? Nyolc kiló? Tíz kiló? Az evangélista 3