Könyörülj rajtuk Uram! [antikvár]

Az Úr Jézus szavát idézem: „Én vagyok a szőllőtő, ti vagytok a szőllővesszők." Urunk nem mondott üres mondatokat: mélységes és sokoldalú a tartalma e kijelentéseknek is. A szőllőtőkéből nőnek ki a vesszők. Zöld levelek, üde hajtások, kapaszkodók serkednek belőle. A nedv összegyülemszik a gerezdekben, amelyeket a nap sugarai édessé érlelnek. Aztán jönnek a szüretelők. Leszakítják a fürtöket, összetörik a sutuban, kipréselik és a mustot hordóba gyűjtik. Néhány nap múlva erjedni kezd a must: zavaros lesz, forrni kezd, az íze karcolóssá válik. Piszkos és nyugtalan folyadék, mint a szenvedő, átalakuló valami. Végül kitisztul, színe csillogóvá derül, íze ínycsiklandozó és a király asztalára, sőt a szentmise oltárára is érdemesítik. A szőllőtő, a vesszők, a szőllő fürtök, a kiforró must és a csillanóan tiszta bor együvé tartoznak.