Bővebb ismertető
Abban a közönséges Énekes-könyvben, melylyel a helvéciai vallástételt követő magyar ekklézsiák, mind közönséges, mind magános Isteni-tiszteletben eddig az ideig éltek; jóllehet a hymnusok, innepi és egyébféle Dicséretek száma többre megyen negyedfél száznál; azok között mindazáltal, bár akárki vizsgálja meg, nehezen találhatni százat, a melynek éneklése kivált szent gyülekezeteinkben szokásban lett volna, olyat pedig, szorosan véve, talán egyet sem, a melyen többet vagy kevesebbet igazítani ne kellene; következésképen, harmadfél század csak a helyet foglalta, és a könyvet drágította.
Észrevették ezt a fogyatkozást régtől fogva ekklézsiáinknak számos tanult tagjai, és nem szüntek meg óhajtani: hogy bárcsak a már mintegy közös akaratul félretétetett énekek helyébe újak és alkalmatosabbak szerzetnének, a meghagyhatók pedig megigazittatnának; de érzette ezt a fogyatkozást még a köznép is, melyet azzal jelentett ki: hogy kész volt elfogadni, és maga hasznára fordítani, egynehány rendbeli szent énekeket, melyek a közelebb mult században kiadattak.