Krisztus él énbennem [antikvár]

Bevezetés Az alábbiakban, az egymás után következő fejeseteknek az lenne a céljuk, hogy szemléltessék: a kereszténység nem gyakorlatok rendszere, hanem lelkület, magatartás. Ha vannak is külsőségei, ezeknek mindig belsőből kell fakadniok. Emberi életünk ugyanis mindig két síkon mozog, egy külsőn és egy belsőn. Kívül vannak a jelenségek, belül a valóságok; kívül az események, belül a történések; kívül a körülmények, belül a döntések. Az ember már meglévő adottságok között találja magát, és ezeken legtöbbször képtelen változtatni - de ebben az adott keretben meg kell valósítania szabadságát. Lehetőségek és találkozások, kísértések és hívások tekintenek ránk és várják döntéseinket. Kívül van a világ, belül pedig épülnie kell az Isten országának. „Kegnum Del intra vos est " (Luk 17,21). Melyikünk ne érezné a folytonos veszélyt, hogy föloldódunk a külsőségekben és elveszítjük önmagunkat az élet tarka vásárában? Az ember érzéki lény, még szellemi ismereteit is az érzékek közvetítésével szerzi meg. (Omnis cognitio incipit a sensibus.) Külső dolgok és a nyomukban ébredő vágy tereli ide-oda. Csak napjai vannak, de nincs egységesen rendezett élete. Még azok is, akik igyekeznek belső életet élni, abban a veszélyben forognak, hogy a lelki életből „gyakorlat" lesz, rutin, amely mögött egyre halkul, fakul a valóságos élet. Végül préselt virág, bekeretezett kép, kapcsokkal lezárt könyv lesz. Pontosan végezzük