Krisztus követségében [antikvár]

Nagy örömmel ajánlom Ruppert János atya posztumusz prédikációs kötetét - főleg azoknak az olvasóknak, akik ismerték, tisztelték, szerették Ruppert atyát. Ruppert atya 1958-tól 1972-ig volt káplán a Szent Imre plébánián. 1972-ben nyerte el plébánosi kinevezését, ám ezt a hivatását ez után már nem gyakorolhatta - még ebben az esztendőben váratlanul magához szólította az Úr. Ebben az időszakban hivatalosan nem működhetett a ciszterci rend, s a plébánia az esztergomi főegyházmegye joghatósága alá tartozott, és lelkipásztorai a főegyházmegye papjai voltak. Itt ismerkedtem meg vele, mivel a Szent Imre plébánián voltam káplán. Közeli kapcsolatban voltam vele, hiszen a plébánia épületében a vele szomszédos szobában laktam. Ruppert atya felejthetetlen lelkipásztora volt a gyermekeknek, mivel különleges kegyelmi adománnyal ajándékozta meg őt az Úr. Kiváló pedagógus és hitoktató volt. Itt kell megjegyeznem, hogy az egyház akkori lelkipásztori struktúrájában világi hitoktató nem működhetett, s csupán a papoknak engedték meg, hogy a hitoktatással foglalkozzanak. A Szent Imre plébánia abban az időben tán Budapest legjobb plébániája volt, köszönhetően annak, hogy a területén korábban ott lévő ciszterci atyák alaposan „megdolgozták".