Lelkipásztori útmutató az 1997. évre [antikvár]

Előszó Főegyházmegyénk 1994. júniusában egyházmegyei zsinatot tartott, amelynek alapvető célja a lelkipásztori élet megújítása volt. A zsinat az együttgondolkodás és a közös cselekvés szép példáját adta, amely örömet és reményt nyújtott a jövő munkálásához. Kifejezésre juttatta az igényt is olyan program iránt, amely egységes irányítást tud biztosítani a lelkipásztori feladatokhoz, össze tudja hangolni a lelkipásztorok, a segítőtársaik és a hívek munkáját. A Zsinati Könyvben megfogalmazásra került a lelkipásztori terv kidolgozásának az igénye a közös célkitűzések és a közös cselekvés érdekében: "szükség van egyházmegyei lelkipásztori terv kidolgozására, amely konkrétan körvonalazza a lelkipásztori munkát, a prioritásokat egyházmegyei szinten" (ZsK 3336; vö. 3541, 19.§). Közös tapasztalat viszont, hogy ennek a megvalósítása nehéz: mindnyájan más adottságúak vagyunk, más közösségekben és körülmények közt dolgoztunk; mindegyikünknek megvan az egyéniségének megfelelő munkaterve és módszere és mások módszerét nehezen tudjuk átvenni; mások beszédeit nem szívesen mondjuk el.