Liturgia és hitélet [antikvár]

"Hogy minél bőségesebb életük legyen!"A II. vatikáni zsinatnak 1963 december 4-én kihirdetett, liturgiával foglalkozó döntvényének hatását a hívek személyesen tapasztalják 1964 advent első vasárnapjától kezdve. Ekkor ugyanis egyes rendelkezései életbe léptek. 1965 nagyböjt első vasárnapján pedig további rendelkezései valósultak meg.A zsinati liturgikus döntvény eme folyamatos kivitelezése elsősorban a szentmise és a szentségek ünneplésének nyelvében nyilvánul meg: ez eddig latin volt, ezután nagyrészt vagy teljesen a nép nyelve lesz használatos. De ezen túl, hogy csak a szentmisénél maradjunk, érinti annak szerkezetét is: például a lépcsőima első része elmarad és a szentmise bejefeződik az áldással, vagyis az utolsó evangélium többé nem tartozik a szentmiséhez. De a nyelvi és szerkezeti változások túl a szertartásbeli ujítás is szembetűnő: a szentmisének a felajánlásig tartó részét a pap az oltár helyett lehetőleg a szentély központjában felállított ülőhelyén végzi mint a liturgikus gyülekezet előljáró, a kánont bezáró imát hangosan imádkozza a miséző pap s közben felemelve tartja a kelyhet s fölötte a Szentostyát mintegy Urfelmutatást végezve, stb.