Ma, ha az ő szavát halljátok [antikvár]

Részlet:"ÍME, AZ AJTÓ ELŐTT ÁLLOK, ÉS ZÖRGETEK Adventi gondolatokIdőnként megfordulok az orvosi rendelőben, ahol alaposan meg lehet figyelni az ott várakozó embereket. Van, aki sietős léptekkel érkezve, határozott kopogtatás után hirtelen megnyitja a rendelő ajtaját, majd visszacsukja (akár többször is). Más elmegy az ajtó előtt, s szemmel láthatóan bizonytalankodik. Van, aki kopog, utána türelmesen vár. Kik ezek az emberek, és milyen személyiségek? Az egyik a finoman agresszív, a másik a tétovázó, a harmadik az, aki figyel és kivár, vajon megnyílik-e előtte az ajtó.Advent idején, egy új, egyházi ünnepes félév kezdetén Jézus kopogtat életünk ajtaján, és vár. Találkozni akar velünk (Jel 3,20). Miért? Mert látja, tudja, hogy bezárt ajtók mögött élünk. Az ismert mondás igazsága manapság még nyilvánvalóbb: Az én házam az én váram!" Az ember keresi a biztonságot, védi saját határait.Így volt ez a laodiceai gyülekezet életében is. Ez a Kr. e. 250-ben II. Antiokhosz szír király által alapított, a Római Birodalomhoz csatolt város híres volt gazdagságáról, iparáról, orvosi iskolájáról. Lakói jómódú emberek lehettek, akik ennek folytán túlzottan magabiztossá"7