Magasság és mélység [antikvár]

ELŐSZÓ Mindjárt egy vallomással tartozom. A Szent János apostol által írt evangélium nem könnyű olvasmány, de az evangéliumok között a legélménysze-rűbb, a legmélyebb. A keresztény művészetben Szent János apostol jelképe a magasságban szárnyaló sas. A mélység pedig arra vonatkozik, hogy az apostolok között neki volt a legmélyebb kapcsolata Jézus Krisztussal. Saját magát nem nevezi meg az evangéliumban, csak ennyit mond magáról: „A tanítvány, akit szeretett Jézus". Egykorú lehetett Jézussal. Valószínűleg ezért is alakulhatott ki igazi barátság közöttük. Egyedül ő nem lett vértanú az apostolok közül. Hosszú földi életet kapott, a 2. század első éveiben halt meg. Bőven volt tehát ideje, hogy újra meg újra átgondolja, amit Jézussal átélt és Tőle hallott. Számomra az ő evangéliuma meghatározó a kereszténységemben, és ebben is a példabeszéd a szőlőtőről és a szőlővesszőkről. Serdülő koromban egyszer az édesapám könyvszekrényében kutakodtam. Kezembe került egy újszövetségi Szentírás. Amikor találomra kinyitottam, éppen ennél a példabeszédnél nyílt ki. Elolvastam, és ez -akkor még tudtomon kívül - meghatározta sorsomat. Jézus, a szőlőtő életem legmeghatározóbb valósága lett. Szent Máté és Szent Lukács evangéliumáról már írtam könyvet. De csonkának érezném az életemet, ha éppen erről az evangéliumról nem írnék. Természetesen nem szentírástudományi művet akarok írni. Egyszerűen azt szeretném leírni, hogy az evangélium egyes részletei mit váltanak ki belőlem, hogyan szólítanak meg, hogyan látom Jézust, mit is jelent nekem. Igazában tehát ez egy vallomás. Tudományos művek vannak, de talán a hétköznap evangéliumot olvasó keresztények inkább kezükbe vesznek egy ilyen művet, mint egy tudományos fóliát. És talán magával ragadhatja őket valami, egy részlet, aminek nyomán ők is „beleszerelmesednek" Jézusba és ettől egész keresztény mivoltuk, életük sokkal boldogabbá válik.