Meglátogatta népét az Úr [antikvár]

Előszó Adventhez kapcsolódó gyerekkori emlékeimet Szent Miklós püspök kedves alakja, a nagy koszorú, a nagymama Luca napjától hajtatott búzája jelentik. Fiatalként megőriztem a Rorate misékre sietők álmos tekintetét, a ritkán énekelt népénekeket. De csak az aktuális Karácsonyt vártam. Az egyre harsányabb reklámokkal és a fokozódó készülettel alig tudtam mit kezdeni, de még az elviselhetőség határain belül voltak. A közelmúltban döbbenten fogadtam a hírt, hogy „téli ünnepek"-et kezdtek emlegetni. Hatalmas veszély egy kiüresedett ünnep! Ha az isteni látogatás és a megtestesülésre várakozás ünnepe üresedik ki, félő hogy elfelejtünk embernek lenni. Fiatalon elégedetlenkedve hallgattam a karácsonyi prédikációkat. Hiányoltam a Krisztus kettős természetéről, az emberré levő Istenről szóló igazságokat. Ma már tudom, hogy ezeket a tanításokat az adventi várakozás időszakában kell kifejteni. Karácsony a rácsodálkozás, az öröm és a lelkes éneklés ideje. Krisztus hármas eljövetelének megértésére csak felnőtt fejjel jutottam el. Ekkor csodálkoztam rá, mit is jelent embernek lenni az Atya terve szerint, kereszténynek lenni Jézus gondolata szerint, és élni az életet a Lélek vezérlése szerint. Az Egyházat mindig is bensőségesen és szolgálattal szerettem. Magamnak így fogalmaztam meg a megtestesülés titkát: „ Tedd, amit Isten tett, légy valóban emberré!" Hittel adom közre advent minden napjára írott elmélkedéseimet. Remélem, hogy a történelemből, a műszaki életből vett példák és hasonlatok is segítik a hitem megértését. A magyar irodalmi idézetek pedig felérnek a bizonyíthatatlan hit bizonyítékainak szintjéig. A minket, népét meglátogató Úr utánozhatatlan ajándékot ad: O maga az ajándék, amint Ő lesz minden nap eseménye. Magyarul megszólaló hitemet az a szeretetteljes meggyőződés vetette papírra, hogy érdemes, mert értelmes. Krisztus a mindennapok eseményévé lett. Várnai Péter