Menekülés az Örökkévalóhoz [antikvár]

Részlet a könyvből: Kiábrándulás. Javakorabeli férfi veszi kezébe a hírlapokat. Róla írnak. Szemei egész hasábokon futnak végig, melyek mind az ö tegnapi előadásával foglalkoznak. Mert ő Ludwig Büchner, a Kraft und Stoff híres szerzője. Ö Isten-tagadó, másokat is ezzé tevő; és ő feltartózhatatlan hódító. Jámbor emberek nem értik, miért nem sújtja le ezt a tudományos bűnöst az Isten (akit sokan emberi gondolatokba szeretnek beöltöztetni). Azonban még manifesztáció sem történik. Az Isten nem ad jelt magáról! Harminc év telik el; Büchner 75 éves; ő még él: tanítása már nem ! Érvei, bizonyítása e vesztették erejüket. Mikor meghalt 10-20 sorban intézték el nekrologját annak, akiről évtizedekkel azelőtt hasábokat írtak, hacsak egy rövid előadást tartott is! Az előadó emelvényen Isten ellen hadakozó Büchnert nem sújtotta le az ég villáma, hanem meg kellett érnie, mint ásta meg az ő tudományos állításainak sírját maga a tudomány! Ha előadás közben a tudomány villámait szóró és a hallgatóság tapsai közt álló Büchnert maga a villám sújtotta volna le, akkor utolsó gondolata valószínűleg az lett volna: túl élnek eszméim! De nem! Ő élte túl azokat! Ahhoz lett hasonlóvá, aki minden hozzátartozóját, családfájának utolsó leszármazottját is maga előtt látta a sírba beszállani! Valaki büntetett, de úgy sujtott, hogy századok meríthetnek belőle okulást. Mégis történet manifesztáció!