Menjetek békével! [antikvár]

AZ ÚJ KIADÁS ELŐSZAVA James Martin, SJ: Ilyennek láttam II. János Pál pápát Ha felidézzük emlékeink között II. János Pál pápa alakját, akkor lelki szemünk előtt számos kép bontakozik ki. Jó pár közülük kifejezetten meghitt, személyes jellegű. Ha rá gondolok, akkor elsősorban egy életerőtől duzzadó, ragyogó, hófehér papi ruhát viselő fiatalembert látok magam előtt, aki éppen kisiet Philedalphiában egy egyházi központ épületéből. Ez 1979-ben történt. Azon a napon én magam is ott álltam a tömegben. A pápa sok száz izgatott rajongója vett kerül. János Pál megfordult, hogy üdvözölje mindazokat, akik hangosan köszöntötték. Közben megpillantotta a közeli gyermekkórház előtt felsorakozott tolókocsis gyermekeket. Nagyon sok kisgyerek várakozott ott. Az új pápa pillanatnyi habozás nélkül odasietett hozzájuk, és egy jó félórán keresztül elbeszélgetett a gyerekekkel. Magához ölelte és megáldotta őket. Még most is úgy látom ezt a jelenetet, mintha csak tegnap történt volna. János Pál odahajolt föléjük és gyengéden megérintette valamennyi magasba néző kis arcot. A kis betegeken jól látszott, hogy meglepődtek, és zavarba jöttek. Én magam is meglepődtem. Mégpedig azért, mert elsírtam magamat, miközben a pápát és a gyermekeket néztem. 1979-ben egyetemi hallgatóként nem tartottam magamat különösebben vallásos embernek. Az évek során aztán elmélyült a hitem, és egyre erősebb kapcsolat fűzött Az örök szerelet ajándéka 9