Mennyekbe vezető létra [antikvár]

BEVEZETES A „Létra" a szerzetesi élet kézikönyve. A keleti szerzetesek kötelező olvasmánya a nagyböjtben, de nenncsak szerzeteseknek szól. Elsősorban nekik, de általában nninden kereszténynek, aki hivatását követni igyekszik, hiszen a Szentlélek minden keresztényt egyaránt meghív a tökéletességre. A szerző maga is buzdít arra, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek az erények gyakorlásáról szólnak. Hiszen a pusztán elméleti tudás még nem elég, az igazi tudás a tapasztalattal társul. Főként az elsó és utolsó fokozatokban próbálta megfogalmazni és a szerzetesek életére alkalmazni a keresztény élet legfontosabb alapelveit. Ha igaz is, hogy közben a korabeli monostori fegyelem bemutatásával egyeseket visszariasztott ettől, ennek ellenére művének nagy részét világi keresztények is nagy lelki haszonnal olvasták. A szerzőt egyébként legtöbben csak erről a művéről ismerik, és ennek alapján szokták „Létrás" Szent Jánosnak nevezni. Életéről az itt elmondottakon kívül alig van néhány megbízható adatunk.^ A „Létra" megírásának körülményeiről sokkal többet megtudhatunk a két János apát között történt levélváltásból - mely a kiadások többségében megelőzi magát a főművet-, illetve „a Pásztornak" címzett tanítás bevezető soraiból. Valószínű, hogy a későbbi János apát egészen fiatal korában lett szer-zetes.2 Egy Martüriosz nevű remete tanítványa lett, aztán a „noviciusi" képzés végeztével két-három szentéletű idős atya is megjövendölte az ifjú szerzetesnek, hogy egyszer majd a Sínai-hegyen lévő monostor elöljárója lesz. Ekkoriban azonban még évtizedeken át teljes magányban élt, illetve ő maga számol be arról, hogy egy tapasztalt atya, Arszelaoni György vezette lelki életében. A Létra 4. fejezetében utalást találunk arra is, hogy legalább két évig egy Alexandria közelében fekvő, rendkívül szigorú monostorban tartózkodott, ahol az elöljáró bizalmas barátjaként a közös életet tanulmányozhatta. Sok kemény próbatételének sikeres elviselése után Isten rendkívüli kegyelmekkel tüntette ki. Apostoli buzgósága azonban előbb még súlyos félreértésekre nyújtott alkalmat. Csak a félreértések okának kiderülése tette világossá alázatát, amit aztán mindenki