Mindennapi kenyerünk [antikvár]

AZ Új Szó olvasói számára nem ismeretlenek e szerzők s az általuk írtak sem: aki rendszeresen, hétről hétre figyelemmel követi a napilap Családi Kör mellékletében publikált igehirdetéseiket, tisztában van vele, mit kínál számára ez a könyv. A két lelkiatya azért sem szorul bemutatásra, mert a szlovákiai magyar hívek bensőségesen ismerik őket egyházi és közéleti szereplésükből kifolyólag is: Édes Árpád a somorjai református egyházközösségben fejti ki lelkészi tevékenységét, Hal'ko atya a pozsonyi katolikus hívek közt. A szlovákiai magyar olvasók, s nem csupán a keresztyén irodalom odaadó hívei számára nagy esemény ez a könyv, melyre napjainkban, rohanó világunkban, amikor is hajlamosak vagyunk megfeledkezni létünk legelemibb szükségleteiről, tulajdonképpen lelki üdvösségünkről, nagy szükség van. Különösen föltűnő az efféle okos, tiszta hangú igehirdető irodalomnak a hiánya akkor, ha - mint tapasztaljuk - a könyvpiac futószalagon kínálja ennek kétes értékű utánzatait, „ lelki tanácsok" öngyógyító csodamódszerek, agykontrollok s egyebek formájában. Sajnos, az ember hajlamos arra, önmagát is megtévesztve a divatos, reklámozott, számára korábban ismeretlen „terápiák" felé forduljon, azok csodatételében bízva, megfeledkezve az írás üzenetéről: „Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló." (1 Kor 75, 58). Édes Árpád és Hal'ko József közös könyve az Úr ügyét, s minden jóakaratú ember ügyét szolgálja.