Nagyböjt idő - Márk időszak [antikvár]

A NAGYBÖJT ELSŐ SZOMBATJÁN MK 2,23-3,5 Abban az időben Jézusnak egy szombaton vetéseken vitt keresztül az útja, és tanítványai útközben tépdesték a kalászt. Erre a farizeusok megszólították: „Lám, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!" De ő megfelelt nekik: „Sohasem olvastátok-e, mit csinált Dávid, amikor ínséget szenvedett, és társaival együtt megéhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a kitett kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük, és adott a társainak is." Aztán ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is." Majd ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák. Felszólította a béna kezű embert: „Allj középre!" Aztán megkérdezte őket: „Szabad-e szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy veszni hagyni?" Hallgattak. Erre ke-ményszívüségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!" Az kinyújtotta, és keze ép lett, mint a másik. Jézus azért tért be szombaton a zsinagógába, hogy föltárja annak valóságát, hogy „a szombat van az emberért, nem az ember a szombatért". Ha a Názáreti Jézus egyetlen felszólítására a béna kéz egészséges lesz, akkor Jézus valóban azzal az eró'vel rendelkezik, amely Istentől való, aki a szombatot elrendelte. Jézus nemcsak olyan jót tud tenni, mint az emberek, hanem azzal a képességgel is rendelkezik, amellyel a világmindenséget Isten megteremtette, és azután kijelentette, hogy amit cselekedett, az „jó". Jézus jósága egy emberben megnyilatkozó, de nem emberméretű jóság, hanem teremtő jóság, Isten jósága. Isten jósága viszont nem akar ott megállni, hogy a beteg embert egészségessé teszi. Az ember akkor lesz egészséges, ha léte egészének, az Istennel való kapcsolatnak a birtokosa lehet. Jézus minden gyógyítása ezért egyben feloldozás is, hiszen az, akit így meggyógyított, az hisz benne, a tanítványa lesz és ezzel belép a valódi, ó'seredeti és örökkévaló Isten-kapcsolatba. Ebben az értelemben ura Jézus a szombatnak, és ebben az értelemben van a szombat az emberért, nem pedig az ember a szombatért. Nem arról van tehát szó, hogy Jézus olyan vallási fó'hatóság, akinek jogában állna itt-ott átlépni a vallás előírásait, hanem Jézus maga az ember „vallása" - vagyis az Istennel való kapcsolata. Ma akadnak olyanok, akik egyfajta lazaságot hirdetnek Jézus ezen kijelentésére hivatkozva. Nem kell ám annyira erőltetni azt a vasárnapi templomba járást, hiszen a vasárnap van az emberért, hogy kipihenje magát, hogy egy kicsit lazítson stb. Nem kell a keresztény vallás parancsait olyan komolyan venni, hogy „rámenjen" az életed: ha például hites feleséged vagy férjed elviselhetetlen veled, nyugodtan ott is hagyhatod, és kereshetsz helyette mást. Mennyire ki lehet fordítani az Űr szavait és még hitelesnek is tűnhet ez a kiforgatás a mai ember számára, akinek az élet nem más mint „jól érezni magunkat", aki mindig azon panaszkodik, hogy mit nem kapott meg az élettől, de azt soha nem kérdezi meg magától, mit vár tőle az élet, pontosabban az, aki egyszer így szólt: „Én vagyok az élet" (vö. Jn 14,6). És mennyire világossá válnak Jézus szavai, és az, hogy mit is kell tennünk szavait hallva, ha elkezdjük élni, amiről az előbb elmélkedtünk: Jézus nem egy kétezer évvel ezelőtti rabbi, aki a törvény fellazítását hirdette, hanem Ő a törvény és a vallás beteljesítője, vagyis az Isten és ember kapcsolata. Ha belépek ebbe a kapcsolatba, az Isten országába, akkor mindezt azonnal megértem. Uram Jézus! Te vagy számomra a szombat beteljesítője. Te vagy magad az a szombati nyugalom, amelyben az én nyugtalan szívem meggyógyulhat és megnyugodhat. Ámen.