Napról napra [antikvár]

Első Nap AZ EMBER TEREMTÉSE ÉS BŰNBE ESÉSE KEZDETBEN teremté Isten az eget és a földet. Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket. És vevé az Űr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mivelje és őrizze azt. És parancsola az Űr Isten az embernek, mondván-: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne agyéi; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. A kigyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Ür Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról sé egyetek ? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; de annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kigyó az asszonynak: 2