Napsugarak I-III. [antikvár]

Bevezetés 1. „Az írás." Van az emberiségnek egy könyve, amelynek kelet* kezese az írás anyagát és a belük rovásának a módját és a terjesztés mikéntjét tekintve a többi könyvekéhez egészen hasonló. S létrejöttekor mégis mindjárt megérezte a világ, hogy ilyen írás minden hasonlóság ellenére sem volt még a kezében. Észrevette, hogy írói az események leírásakor nem a politikai pártok érdekes esélyeivel vagy a világi uralmak háborúival foglalkoznak. Bölcselkedve nem az előkelők házaiban divatos kérdéseket feszegetik. Nem is olyan magasröptű költők és rétorok, amilyenek Korinlhus és Athén iskoláiból kerültek ki. S mégis érdekesebbek minden történetirónál, életrevalóbbak minden bölcselőnél, elragadóbbak minden költőnél. írásuk többet forgott közkézben, mint Plató vagy Aristoteles munkái. Szívesebben olvasták, mint Terenliust. Felismerték legnagyobb kiválóságukat, hogy íróik az Ür gondolatainak és érzéseinek tolmácsai, az Ür Isten lantjai. Mikor a nagy művész kezei alatt valamelyik megzendül, hangja jólesik a bűn átka alatt nyomorgónak, evangélium a szenvedőnek, frissítő erő a kétkedőnek, egyszerű az egyszerűnek, a hatalmas szellemet pedig soha nem is sejtett magasságba emeli. „Omn bus accessibiles, nulli penelrabiles, Magnós aluní, parvos lactant" — mondja Sz. Ágoston. Mindenki számára hozzáférhetők, de mélyükre hatolni senki sem tud. A nagyok számára erősebb táplálék, a kicsinyeknek tej. Ez az „írás" a Szentírás, a könyv, a biblia. Azért készült, „hogy általa reménységünk legyen." (Róm. 14, 5.)1) 2. Az írás nagyjaink kezében. „Ebben a legszentebb könyvben a titkok titka található. Oh minden halandók közt boldogok, akiknek Isten megadta a kegyelmet, hogy igéit necsak hallják, olvassák, hanem imádkozzák!" E szavakat Byron sajátkezüleg írta bele bibliájába. Napóleonnak Szent Ilona-szigetén kedves olvasmánya volt s mikor ezzel foglalkozott, tiszteletből fejét lehajtotta. „Az evangélium szentsége szívemhez szól" — mondotta Rousseau. „A bölcsek könyvei mily törpék ehhez képest!" mondotta sokszor. Diderot saját leányának olvasgatott belőle. Mikor valaki ezen csodálkozását fejezte ki, így szólt hozzá: „Ennél jobbat nem olvashatok neki." Davy, a híres kémikus, mondotta, hogy Isten szava világító oszlop, mely a hullámoktól körültombolf hajóst révpartra vezeti. Szentírás volt az első könyv, melyet Manning bíboros naponként először vett a kezébe és utolsónak is tett le. „Olyan Felhasználható Advent II. vasárnapján. 1*