Napsugarak II. [antikvár]

Részlet a kötetből:A husvéti előkészület Hetvenedvasárnaptól az oktávás Áldozócsütörtökig terjedő időben az egyház először a Fiúistennek a világ megváltásáért elszenvedett kereszthalálát állítja elénk, és a benne megnyilvánuló nagy szeretetnek üli emlékezetéi. Majd bemutatja a feltámadás, és a mennybemenetel dicsőségét. Vagyis az egyház ráeszméltet bennünket arra, hogy az Úr Jézus feladatainak bevégzése után visszatért mennyei Atyjához, és mint örök közbenjárónak, és a soha meg nem szűnő dicsőségnek részese jobbja mellett ül, ahova számunkra is utat készitett. Az egész időnek központi ünnepe a húsvét, amelyre a megelőző vasárnapok előkészitenek, a követő vasárnapok pedig a benne megünnepelt nagy titok minél gyökeresebb megismerését, és az életbe való átvitelét, a lelki feltámadást és a mennybemenetelt szolgálják. Az egyházi évnek a husvéti ünnepkör számára lefoglalt ideje akkor kezdődik, amikor a természet még faggyal és dermedtséggel küzködik. Dísz alig van rajta. A jégen, déren, ködön és egész élettelenségen alig-alig tör át az életkeltegető napsugár, s mégis meg van az a hatása, hogy amikor ránkköszönt husvét után a VI. vasárnap, virágos mező és dalos erdő teljes díszében pompázó természet várja. A halálából igy megelevenedő természet jól illik egyrészt a halálából feltámadó Krisztus emlékezetének megünnepléséhez, s másrészt igen jól jelképezi a bűn dermedtségéből a kegyelmi élet üdeségébe átmenő lélek megelevenedését. A szentatyák ki nem fogynak a kettő között lévő párhuzam leirásából.