"Ne félj, mert én veled vagyok!" [antikvár]

Az ember élete itt e földön - a születéstől a halálig - tele van félelemmel, rettegéssel, aggodalmaskodással. Félünk a holnaptól, félünk embertársainktól. A világban számos jelenség, esemény félelemmel tölt el bennünket forrongó, változó napjainkban. Mi lesz az állásommal, miből élünk meg holnap, holnapután? MI lesz a gyermekeink sorsa, mit rejt a jövő? Egyre több embert kerít hatalmába a nyugtalanság, a félelem. Megpróbáljuk életünket magunk irányítani, s amikor megoldhatatlannak tűnő kérdések elé állít az élet, sokan megtorpannak, a kétségbeeséstől a halálba menekülnek, vagy a mámor, a narkotikum "vigasztalását" keresik (mind az öngyilkossági statisztikában, mind az alkohol fogyasztásban vezető helyet foglalunk el mi magyarok, s a kábítószer is egyre több embert roncsol, pusztít). Sokan a "megoldást" "földöntúli hatalmaknál" keresik - az okkultizmus soha így nem virágzott, mint napjainkban.