Nem vagyunk a meghátrálás emberei [antikvár]

A régi, nagy és boldog Magyarország határától keletre, az oláhoktól északra, a nagy Orosz-birodalom tövében fekszik egy lassanként feledésbe merülő országrész: Bukovina. Ez a tartomány a világháború előtt még az osztrák birodalomhoz tartozott s fővárosa Csernovic volt. Ha valaki elővesz egy régi térképet s képzeletében elindul a Csernovicból délfelé vezető országúton, a kopár dombok között vezető út két oldalán a következő, színmagyar községeket találja: Andrásfalva, Hadikfalva, Józseffalva és Istensegíts. Még a községek neve is világosan mutatja, hogy itt, - mint egy kis elmerülő sziget a nagy rutén, sváb és oláh tengerben, - a mi magyar véreink laknak, kiknek sorsáról ma már alig tudunk valamit, de 1868-ban még kilencezren voltak. Érthető kíváncsisággal kérdezheti bárki: hogyan kerültek a mi testvéreink oda? Micsoda vihar sodorta el tőlünk és vetette idegen földre, az erdős-bérces Kárpátok túlsó oldalára?!Sajnos, írott emlékeink nincsenek, amelyek e magyar községek keletkezését hitelesen igazolnák, csupán csak a nép ajkán fennmaradt s apáról-fiúra szálló hagyományokra vagyunk utalva.