Nemzeti eszményeink [antikvár]

Sorozatunk második füzetét veszi kezébe az érdeklődő olvasó. Az első elfogyott hónapok alatt. Ez is azt jelzi, hogy Prohászka Ottokár üzeneteire ma is szomjas a keresztény ember. Ebben a füzetben azokból az írásaiból nyújtok át néhány oldalt, melyeket a száz évvel ezelőtti honfoglalás és a huszadik század első szentévének jubileumára szánt az akkor még negyven éves esztergomi spirituális. Már akkor ismeri nevét az egész ország, figyeli szavát, olvassa írásait. üzenetének aktualitása megdöbbentő. A Magyar Sion hegyén figyelte a történelem fordulásait. Ott ült sorsunk, történelmünk szövőszékénél, és mint próféta előre látta az a katasztrófát, amit a Nyugatról importált szabadgondolkodó liberális kormányzat és országgyűlés a nép beleegyezése nélküli megszavazott törvényeivel okoz épp a honfoglalás ezredik évfordulójára. A száz évvel ezelőtti konkolyhintés mára, a magyar kereszténység millenniumára beérett: hit erkölcs nélkül, mint oldott kéve széthull nemzetünk. De Prohászkával valljuk, hogy a búza gyökerei mélyebbek, mint a konkolyéi.