Noé Istennel járt [antikvár]

"Noénak pedig ez a története: Noé igaz, istenfélő férfi volt kortársai között. Istennel járt Noé." Boldog ember egy boldogtalan korban. Istentől gazdagon megáldott ember egy lelkileg elsivárosodott időben. Ma is kevés ilyen van, de ma is ezek az élet letéteményesei. Olyanok, mint oázis a sivatagban. Odajárnak mások is felüdülni, és fel lehet üdülni a közelükben, mert nem önmagukat adják, hanem amit Istentől kaptak, azt adják tovább. Akarsz-e ilyen lenni? El lehet éldegélni enélkül is. Elkínlódik, küszködik, harcol az ember, kicsavarja mások kezéből a kenyeret, rátapos vagy megeszi, vagy eldobja, és egyáltalán eldob sok mindent. Dobja, ejti sokszor még a társát is, aki hozzá a legközelebb állt, dobja, ejti a gyermekeit, sokszor már akkor, amikor meg sem születtek. Ugyanezt teszi az öregjeivel. Vagy pedig el lehet mondani: igaz és istenfélő. Komolyan veszi a másik embert, mert mindennél komolyabban veszi a mindenható Istent. Istennel jár. Jézus Krisztus lehetővé tette, hogy bármelyikünk elkezdje most ezt az Istennel való járást. Ő épített hidat a fölött a nagy szakadék fölött, ami a megromlott világ és a szent Isten között tátong, és aki Őbenne hisz és Őt követi, az talál vissza Istenhez, és kezdhet vele a romlott világban egészen új életet.