Olajág [antikvár]

Ezt a könyvet, gyöngéd emlék gyanánt Fogadd tőlem, kedves jó Hitvesem! Rég ideje : hogy e némult koboz, S ajkam szavát nem vehetéd Te sem. De elfogult rokonszenvből ne légy, Sokat remélve e könyvhöz ne nyúlj! Nem tartalmaz magas eszméket ez, S alig leend előtted benne új. Mind hallád már tőlem, mit itt találsz; A szent házban, - az is mily rég vala! - S együtt ha olvasók a Bibliát, Hol csergedez a lélek itala. - Hallád: réten, ligetben, halmokon, Mikor virág s halvány lomb nyúlt felénk; Ha néztük a csillag-födött eget; - S a bölcsőnél, vagy a sirnál ülénk.