Örökéletnek beszéde... [antikvár]

»Félelem nélkül.« Emlékszem arra a régi-régi gyermekkori estére, ami8kor először féltem igazán. A tűztől féltem, mert tűz volt előző éjjel és láttam a szomorú, üzskös romokat. Sötétben lopakodó rossz emberektől féltem, akik kitűzik békén alvó embernek hajlékára a vörös kakast. Talán nem is tudtam volna elaludni ha oda nem jön az édesanyám, ha oda nem ül az ágyam szélére, ha meg nem símogat, ha meg nem tanít egy bátorító, bíztató Igére, az első Igére életemben: »Ha Isten velünk, kicsoda el ellenünk?« Akkor éreztem először, micsoda bátorságot ad ez a két szó: Isten velünk. Újesztendő reggelén ezzel köszönt most benneteket a Fébé... szerteszét e hazában élő s a jövendőbe talán nagyon is remegő szívvel néző testvéreim: »Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?« Sok minden lehet ellenünk a levegőben, a földön, a kis bacillustól a halálthozó gépmadárig és a levegőbeli hatalmasságokig. És félhetünk sok mindentől, mi védtelen, porszemnyi emberek. Egyetlen bátorságunk, bizakodásunk: »Ha az Isten velünk...« Mert Ő erősebb minden ellenségnél.