Párbeszéd a boldogságról [antikvár]

Fedlapja kissé kopottas.
Amikor a Kiadó felhívott telefonon, és megkérdezte, nem írnék-e a boldogságról, egy szállóigévé vált verssor kezdett zsongani bennem: Hol a boldogság mostanában? Gondolkozási időt kértem és kaptam a válaszra. De nem kellett gondolkoznom. Amint letettem a kagylót, két ember megelevenedett a képzeletemben, és beszélgetésbe fogott. Nekem már nem maradt más dolgom, mint lejegyezni a szavakat. Fogalmam sincs róla, milyenek ezek az emberek. Nők-e vagy férfiak? Szépek-e vagy csúnyák? De ez nem is fontos. A lényeg, hogy érdemesnek tűnik odafigyelni rájuk. Hallgassák hát ki önök is a párbeszédüket.