Párbeszéd Istennel [antikvár]

KEDVES KATOLIKUS TESTVÉREIM! IV. Béla a tatárok kivonulása után 1242-ben, könnybelábadt szemekkel járta végig a felégetett várakat meg falvakat, és elszorult a szíve a feldúlt családi otthonok láttán. De hosszú évtizedek szívós munkájával a romok helyére teljesen új, erős hazát épített fel. Ebben az országépítésben nemcsak a kőművesek segítettek neki hanem két imádkozó ember is: a Nyulak szigetén az édeslánya Árpádházi Szent Margit kulcsolta össze a kezét imára s derűs lélekkel fogadta el a ránehezedő áldozatokat. — Itt a Pilis hegységben, Esztergom kötelében pedig Boldog Özséb a pálosok alapítója és rendtársai közös imáikkal s fegyelmezett életükkel a lélek erejét csepegtették bele a magukra eszmélő családokba. Manapság a rádió, a televízió, az újságok minden egyes családnak a legbensejébe férkőznek be. Sok jót is nyújtanak nekik: bevezetik hozzájuk a nagyvilág művészetét kultúráját, megláttatják velük a fejlődés nekilendülését, az elgondolkoztató problémákat. — De pusztítani is tudnak bennük: nevetségessé teszik legnagyobb értékeiket a tiszta házasságot, pellengérre állítják a család küldetését, a gyermekáldást és nevelést. Egy állandó ráhatásukkal nagyobb rombolást képesek népünkben végbevinni, mint egykor a tőlünk gyorsan kivonuló tatárok Ezért adjuk a kezetekbe ezt az imádságos könyvet, lapozzatok bele minden nap, és az egész