Párbeszéd Istennel [antikvár]

kedves katolikus testvéreim! IV. Bé/a a tatárok kivonulása után^ 1242-ben, kőnnjbelábadt szemekkel járta végig a felégetett várakat meg falvakat, és elsf^orult a s^íve a feldúlt családi otthonok láttán. De hosszú évtit^edek s^vós munkájával a romok helyére teljesen új, erős hatját épített fel. Ebben ?z^ ors^ágépitésben nemcsak a kőművesek segítettek neki, hanem két imádkof(ó ember is: a Njulak s^getén édeslánya, Arpádháf(i St^ent Margit kulcsolta 'ósst(e a ke^ét imára, s derűs lélekkel fogadta el a ránehe^^edő áldozatokat. — Itt a Pilis he^ségben, Esztergom kötelében pedig Boldog Öt^séb, a pálosok alapítója és rendtársai köt(ps imáikkal s fe^elmet(ett életükkel a lélek erejét csepegtették bele a magukra est^mélő családokba. Manapság a rádió, a televit(ió, at^ újságok mindenegyes családnak a legbensejébe férkötőnek he. Sok jót is nyújtanak nekik: bevethetik hot^^ájuk a nagyvilág művésf(etét, kMltúráját, megláttatják velük a fejlődés nekilendülését, a^ elgondolkot^tató problémákat. — De pusztítani is tudnak bennük: nevetségessé teszik legna^obb értékeiket, a tiszta házasságot, pellengérre állítják a család küldetését, a gyermekáldást és nevelést, fgy állandó ráhatásukkal nagyobb rombolást képesek népünkben végbevinni, mint egykor a tőlünk ^orsan kivonuló tatárok. Ezért adjuk a kezetekbe ezt az imádságos könyvet, lapozp^atok bele minden nap, és az egész